A szakápoló, aki segíti a mentőállomást is

A bérek rendezése, a munkaruha és a kockázati pótlék kérdése. Szász Tamás, a MOMSZ Baranya megyei vezetője szerint mindezek mellett arra is megoldást kellene találni, hogy a mentőállomások meghibásodásait ne a saját kezükkel kelljen kijavítania a Bajtársaknak.

Saját kezűleg

„Javítottam már mennyezeti hibákat, mert a másik szakmám szobafestő, a mostani beázásokon azonban nem tudok már segíteni. Az állomást körülvevő 400 négyzetméternyi kerítésre magam szereztem festéket, hamarosan rendbe tesszük önkormányzati segítséggel.  Valamint szeretnénk, ha lenne új öltözőszekrényünk és pár klímánk. Ez is folyamatban van – mondja a Magyarországi Mentődolgozók Szakszervezetének (MOMSZ) Baranya megyei elnöke arról, hogy épp milyen problémákkal küzdenek az állomáshelyükön a dolgozók.

Szász Tamás mentő szakápolóként dolgozik az Országos Mentőszolgálatnál (OMSZ), pedig eredetileg iratrögzítőként került oda még 2004-ben. Hamarosan felajánlották, hogy részt vehet a kivonulásban, és beiskolázták, ma Szigetváron teljesít szolgálatot. A MOMSZ-ba nyolc évvel ezelőtt lépet be, mint mondja, több oka is volt arra, hogy csatlakozzon a szakszervezethez.

„Szerettem volna jogi védelmet és minél több segítséget kapni. Kialakult egy összetartó csapat, amikor az elnökség felvetette, hogy vezessem Baranya megyét, nem is gondolkodtam sokat. Sok szép eredményt tudunk felmutatni, amikre büszkék lehetünk. Ettől függetlenül komolyabb, összetartó erőre lenne szükség, nagyobb aktivitást várunk a Bajtársoktól. Bárki kereshet, ha tudok, szívesen segítek, ha én nem fogok tudni, akkor a megfelelő helyre fogom irányítani. Ez egy csapatjáték, amiben minél többen kellene, hogy részt vegyenek, várjuk a csatlakozókat” – hangsúlyozza Szász Tamás.

Baleset a másodállás után

Kérdésünkre válaszolva azt mondja, legjobb élményei a szolgálatból a sikeres újraélesztések, egy ilyen esemény a szakma csúcsa. Egy emlékezetes esetet is felidéz, amikor arról beszél, hogyan hoztak vissza egy beteget az életbe.

„A teraszán beszélgettünk, azt mondta, bemegy a táskájáért és mindjárt kijön, de végül nekünk kellett bemenni érte. Elkezdtük az újraélesztést, mire megjött a rohamkocsi, visszahoztuk az életbe a férfit. Aki nem élt át ilyet, nem tudhatja, hogy milyen érzés ez. Egészen elképesztő élmény” – mondja a Bajtárs. Hozzáteszi, a sikeres munkához összeszokott csapat, kell, a Bajtársak szavak nélkül is tudják, mit kell csinálnunk. Az övé szerencsére ilyen.

Szerinte a mentők legsürgősebb gondja a munkaruhák – sokan még nem is kaptak – és a kockázati pótlék kérdéseinek rendezése lenne, de természetesen az állomások rendbetétele is nagyon fontos. Javítani kellene a mentőautók állapotában, van olyan gépkocsi, amiben minimum 400 ezer kilométer van. Ugyanakkor a bérrendezés is kulcskérdés, neki is másodállást kell vállalnia ahhoz, hogy meg tudjon élni, egyéni vállalkozásom van, most pedig éppen harmadik kiegészítést keres.

„Egy kollégám nemrég 24 órás itteni műszak után azonnal ment dolgozni másodállásba. Annyira fáradt volt, hogy balesetet szenvedett” – mond példát arra, miért lenne fontos, hogy ki tudják pihenni magukat a Bajtársak.