A szabadságok kiadásának módja, szabadság kérés, szabadság kérés visszautasítás.
A szabadságok kiadásának módjáról, szabadság kérésről, szabadság kérés visszautasításáról érdeklődnék. Kiadhatják-e a szabadságainkat 3-4 napos bontásokban, bármilyen beleegyező nyilatkozat kitöltetése nélkül? Kihez lehetne fordulni az ez esetben évek óta fennálló probléma esetében? A segítséget előre is köszönöm!
A KÉRDÉSRE ADOTT VÁLASZ
Válaszadás időpontja: 2015. április 9.
Válaszadó: Dr. Kusper Zsolt
A szabadság a munkavállalót a munkában töltött idő alapján, minden naptári évben megillető pihenőidő, amely alap- és pótszabadságból áll. Az évi szabadságra minden közalkalmazotti jogviszonyban álló munkavállalónak – a munkában öltött ideje alapján – alanyi joga van. Figyelemmel arra, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) kizárja a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) munka- és pihenőidőről szóló fejezet alapszabadságra és az életkor szerinti pótszabadságra vonatkozó rendelkezések alkalmazását a közalkalmazotti jogviszony tekintetében. A Kjt. az alapszabadság megállapításánál differenciált szabályozást alkalmaz, ennek megfelelően évi 20 munkanap alapszabadság illeti meg az A, B, C és D fizetési osztályba besorolt közalkalmazottat. Az E, F, G, H, Iés J fizetési osztályba tartozó közalkalmazottat 21 munkanap alapszabadság illeti meg évente.
A pótszabadság egészségügyi, vagy más megfontolás alapján, az Mt. és a Kjt. rendelkezése szerint az alapszabadságot egészíti ki. Az Mt.–ben és a Kjt.–ben meghatározott pótszabadságok a fizetési fokozathoz, a gyermeknevelés, valamint a közalkalmazott fogyatékossága, illetve egészségügyi ártalom címén járnak. Következésképpen a közalkalmazottat a Kjt. – valamint az Mt. – által biztosított valamennyi pótszabadság az alapszabadságon felül és többféle jogcímen egymás mellett is megilleti. Kivételes szabály, hogy a fizetési fokozathoz kapcsolódó pótszabadság és a munkakör alapján járó pótszabadság közül csak a magasabb mértékű vehető igénybe, valamint a munkakör és a beosztás alapján járó pótszabadság közül a magasabb mértékű pótszabadság jár.
A munkavállalót megillető szabadságot minden esetben a munkáltató köteles kiadni; ennek során a munkavállalótugyan előzetesen meg kell hallgatnia, de a munkavállaló kérései általános jelleggel a munkáltatót nem kötik a szabadság kiadásával kapcsolatban, azonban ezzel összefüggésben utalni kívánok az Mt. 6.§ tartalmára, amely a felek általános magatartási követelményét több szinten is meghatározza. Ez alól kivételt jelent, hogy a munkavállaló is jogosult bizonyos mértékű szabadság kivételére az általa meghatározott időpontban, amelynek mértéke 7 munkanap. amit a munkáltató legfeljebb két részletben köteles kiadni. Ugyanakkor a munkáltató a közalkalmazotti jogviszony első három hónapjában nem köteles a szabadságot a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kiadni. Kiemelendő, hogy ha a munkaviszony év közben kezdődött, vagy év közben szűnt meg, a szabadságot arányosan kell figyelembe venni, a fél napot elérő töredéket a munkavállaló javára egész napként történő elszámolással.
A munkáltató a szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal köteles közölni. A munkáltató a szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy köteles kiadni, hogy annak tartama legalább összefüggő tizennégy naptári napot elérje. E tekintetben – a szabadságként kiadott napon túl – a heti pihenőnap (heti pihenőidő), a munkaszüneti nap és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap vehető figyelembe. A törvény szerinti rendelkezés lényege, hogy a munkáltató úgy köteles a szabadság kiadását biztosítani, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség alól [a 2013. évi CIII. törvény 8.§ (3) bekezdéséhez fűzött indokolás]. A szabadságot esedékességének évében – a tárgyévben – köteles kiadni a munkáltató, kivéve, ha a közalkalmazotti jogviszony október elsején vagy azt követően kezdődött. Ilyen esetben a munkáltató a szabadságot az esedékességet követő év március 31. napjáig adhatja ki. Nincs arra törvényes lehetőség – a felek megállapodása esetén sem –, hogy a következő évi szabadságot a munkáltató a tárgyévben előre hozottan részben vagy egészben kiadja a munkavállalónak. Tekintettel arra, hogy a szabadság kiadása – még akkor is, ha arra a munkavállaló rendelkezési joga alapján kerül sor – a munkáltató kötelezettsége, így arról minden esetben a munkáltató köteles gondoskodni. Ezért a munkáltató nem hivatkozhat arra, hogy a szabadság munkavállalói rendelkezési jogba tartozó része azért nem tudta esetleg kiadni tárgyévben, mert annak kiadását a munkavállaló nem – vagy nem időben – kérte.
A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadság kiadásának közölt időpontját módosíthatja, a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakíthatja.
Ebben az esetben a munkavállalónak a kiadás időpontjának módosításával vagy a megszakítással összefüggésben felmerült kárát és költségeit a munkáltató köteles megtéríteni. A szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre utazással és az oda visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be. A munkával töltött idő ebben az esetben szükségszerűen rendkívüli munkavégzésnek [Mt. 107. §] minősül.
Mindezeket figyelembe véve a kérdést illetően álláspontom szerint, ha a munkáltató a szabadságot a munkavállalónak a tizenöt napos előzetes értesítési kötelezettség megszegésével akarja – „3-4 napos bontásokban” – kiadni, a munkavállaló a szabadság letöltését nem köteles megkezdeni és egyidejűleg követelheti a folyamatos foglalkoztatását. Ha a munkáltató a foglalkoztatási kötelezettségét nem teljesíti a munkavállaló jogszerűen élhet az azonnali hatályú lemondás jogával.
