Gépkocsivezető beosztható-e ápolói munkára?
Tisztelt Bajtársak! Arra a kérdésre szeretnék választ kapni, hogy egy állomásvezetőnek joga van-e mentőápolói képesítéssel is rendelkező gépkocsivezetőt ápolói munkára beosztani akarata ellenére? Valamint megtagadható-e a munka mivel sem a kinevezésében, sem a munkaköri leírásában nem szerepel ilyen egy gépkocsivezetőnek? Megtisztelő válaszukat előre köszönöm!
A KÉRDÉSRE ADOTT VÁLASZ
Válaszadás időpontja: 2015. április 28.
Válaszadó: Dr. Kusper Zsolt
A közalkalmazotti jogviszonyban is irányadó a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 53. §-ának (1) bekezdése szerint azon rendelkezése, amely szerint a munkáltató jogosult a közalkalmazottat átmenetileg a kinevezésétől eltérő munkakörben, munkahelyen vagy más munkáltatónál foglalkoztatni. Ezek közül az első eset a korábbi átirányításnak, a második a kiküldetésnek, a harmadik a kirendelésnek felel meg. E körben megjegyezni kívánom, hogy a hatályos szabályozás már nem használja az átirányítás, kirendelés, kiküldetés fogalmát, azonban a gyakorlatban jól ismert fogalmak használatát változatlanul célszerűnek ítélem meg. Az Mt. a kinevezéstől eltérő foglalkoztatás idejének korlátozásával, azaz maximális időtartamának meghatározásával fejezi ki ennek a jogintézménynek a kivételes jellegét; a kinevezéstől eltérő foglalkoztatás időtartama naptári évenként összesen negyvennégy beosztás szerinti munkanapot vagy háromszázötvenkét órát nem haladhatja meg. Ez azt jelenti, hogy a különböző módon megvalósított kinevezéstől eltérő foglalkoztatások időtartamát egybe kell számítani. Egy naptári éven belül a több alkalommal elrendelt kinevezéstől eltérő munkahelyen, munkakörben vagy munkáltatónál történő foglalkoztatás időtartama tehát összességében nem haladhatja meg az előírt időtartamot. Ezzel összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy az eltérő munkakörben való munkavégzésre is alkalmaznia kell a munkáltatónak a munkaidő beosztására vonatkozó általános szabályokat. Ez azt jelenti, hogy ha a munkáltató a mentő gépkocsivezető számára mentőápolói munkakörben történő munkavégzést rendel el, a kinevezési okmánya szerinti munkakörhöz tartozó rögzített munkaidejét nem hosszabbíthatja meg. A munkáltatónak rendes munkaidőt ugyanúgy be kell osztania, az előzetesen közölt beosztást pedig legfeljebb 4 nappal korábban csak akkor módosíthatja, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel [Mt. 97. § (5) bek.]. A közalkalmazott számára a munkáltató – ideértve a rendkívüli munkavégzést is – egy munkanapra legfeljebb 12 órányi munkaidőt rendelhet el [Mt. 99. § (2) bek. b) pontja]. Ha a munkáltató az eredeti munkaidő-beosztástól eltér, vagy a munkaidőkeretbe tartozó munkaóraszámot meghaladó mértékben osztja be a munkaidőt, az rendkívüli munkavégzésnek minősül, és ezért járó bérpótlék és/vagy szabadidő is megilleti a mentő gépkocsivezetőt az Mt. 143. §-a alapján. Ezen túlmenően az Mt. előírja, hogy a közalkalmazottat az eltérő foglalkoztatás várható időtartamáról tájékoztatni kell, azonban nem követeli meg az írásbeli tájékoztatást, következésképpen jogszerűen szóban is megtörténhet a tájékoztatás, azonban a tájékoztatás időpontjának arányban kell állnia a közalkalmazottat érő hátrány súlyával. Ezzel összefüggésben utalni kívánok az Mt. 22. § (1) bekezdésének második mondatára, amelynek értelmében a munkavállaló kérésére a jognyilatkozatot akkor is írásba kell foglalni, ha az egyébként nem kötelező.
Az általános magatartási követelményt rögzítő Mt. 6. § (2) bekezdése ebben az esetben is érvényes, azaz a munkáltató köteles a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően eljárni, továbbá a közalkalmazottal együttműködni és nem tanúsíthat olyan magatartást, amely a közalkalmazott jogát, jogos érdekét sérti.
A fentiek okán a kérdés kapcsán ez azt jelenti, hogy a munkáltató a mentő gépkocsivezető akarat ellenére is elrendelheti az eltérő foglalkoztatást, de amennyiben a munkáltató már hetekkel az eltérő foglalkoztatás megkezdésének időpontját megelőzően döntött arról, hogy a mentő gépkocsivezetőt mentőápolói munkakörben fogja foglalkoztatni, köteles a közalkalmazottat időben tájékoztatni. Ilyen esetben nem tesz eleget az együttműködési kötelezettségének, amennyiben csak egy nappal az eltérő foglalkoztatás megkezdése előtt tájékoztatja arról a mentő gépkocsivezetőt.Általában a tájékoztatás időpontjára vonatkozóan az Európai Bíróság a közösségi irányelvekkel kapcsolatban kialakította álláspontját, amely szerint „a kellő időben” kifejezés akként értelmezendő, hogy a tájékoztatásnak olyan időben kell megtörténnie, hogy az ne állítsa mintegy kész helyzet elé a közalkalmazottat, közvetlenül még ne érintse, és ebből a szempontból talán a legfontosabb: egyéb jogait gyakorolni és kötelességeit teljesíteni tudja.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a kinevezéstől eltérő foglalkoztatás csak az általános munkajogi alapelvek keretei között valósulhat meg, ezért nem lehet rendeltetésellenes, visszaélésszerű joggyakorlás eredménye. Ez a követelmény azt is magában foglalja, hogy az eltérő foglalkoztatásra csak a munkáltató működésével összefüggő okból kerülhet sor. A munkáltató utasítási jogának gyakorlása nyilvánvalóan nem irányulhat a közalkalmazott megbüntetésére, hátrányos helyzetbe hozására, mert azzal a rendeltetésellenes joggyakorlást valósítaná meg, amely az Mt. 7. §-a alapján nem megengedett.
Az Mt. általános magatartási követelményként azt határozza meg, hogy a munkaszerződés teljesítése során – kivéve, ha törvény eltérő követelményt ír elő – úgy kell eljárni, ahogy az adott helyzetben általában elvárható [Mt. 6.§ (1) bek.].
Ehhez képest az Mt. 6. § (3) bekezdése szigorúbb magatartási szabályként kimondja, hogy a munkáltató a közalkalmazott érdekeit a méltányos mérlegelés alapján köteles figyelembe venni, a teljesítés módjának egyoldalú meghatározása a munkavállalónak aránytalan sérelmet nem okozhat.Ez azt jelenti, hogy az arányosság elve megköveteli, hogy a munkakörtől eltérő foglalkoztatás ne okozzon nagyobb érdeksérelmet a közalkalmazottnak, mint amekkorát a munkáltató szenvedne el azzal, hogy nem gyakorolja ezt a jogát. Az utasítás teljesítéséhez fűződő munkáltatói gazdasági érdek nem lehet jelentéktelen, aránytalanul csekély. Az arányosítási probléma egyedi ügyekben elsősorban akkor jelenik meg, ha a közalkalmazott megtagadja az eltérő foglalkoztatásra történő utasítás teljesítését. Az aránytalan sérelmet okozó utasítás jogellenes, ezért az arányosság sérelme megalapozza a közalkalmazott utasítás-megtagadási jogát [Mt. 54. § (2) bekezdés].
