Ne kelljen másodállást vállalni a megélhetésünkért!

A MOMSZ Békés megyei vezetője szerint fontos lenne megszüntetni a mentődolgozók régiók közötti bérkülönbségét. Ő jelenleg két másodállást vállal, mellette pedig próbálja elmagyarázni Bajtársaknak, hogy csak együtt tudnak változást elérni.

„Ebben a régióban jellemző, hogy az emberek igen sokáig a szolgálatnál maradnak, én 17 éve dolgozom itt. Megszokjuk és megszeretjük a közösséget, amit igen nehezen hagynánk csak ott” – mondja Nagy András, a MOMSZ Békés megyei elnöke, aki jelenleg gépkocsivezetőként dolgozik, de korábban kivonuló ápolóként segített az embereknek. Az átsorolások után hivatalosan mentőtechnikusnak számít.

Az első szülés és a legnagyobb hála

Kérdésünkre válaszolva az mondja, mindig azok a bizonyos első esetek a legemlékezetesebbek. 

„Sosem felejtem el az első újraélesztést vagy éppen az első szülést, amit láttam. Az anyuka, akit bevittünk a kórházba, már harmadszorra volt terhes. Az éjszakai ügyeletes orvos pedig pont egy olyan kolléga volt, aki akkoriban a mi mentőkocsinkon dolgozott félállásban, szólt, hogy nyugodtan bent maradhatok. Így láttam életemben először egy élet elindulását, ez jó főpróba volt, mert a saját gyermekem születésénél is bent maradtam” – mondja a Nagy András.

A gyulai Bajtárs két dologra igazán büszke a karrierjéből: az egyik, amikor néhány esztendővel ezelőtt a mentők napján kapott dicséretet a régióigazgatótól az egy éves munkájáért. Ezt ugyanis csak ajánlásra lehet kapni.

A másik pedig az emberek elismerése, hálája. Sok beteg jár be a mentőállomásra, miután a Bajtársak segítettek rajta. Megkérdezi, ki dolgozott az adott napon, amikor segítettek rajta, ezután névre szóló csomagot hagynak ott. Andrásra többször várt már ilyen ajándék: arra, hogy mi volt a csomagban, már nem is igen emlékszik, de ezeket a gesztusokat sosem felejti el.

Csak együtt sikerülhet!

Nagy András hozzáteszi, Békés megyében stagnál a szakszervezeti létszám, hiába próbálkozik aktívan az egyesület. Szerinte csak az ügyvédi háttér, az üzemanyagkedvezmény, a különböző biztosítások miatt már megérni belépni, de sokan egyszerűen félnek. Náluk is észlelhető a munkaadói nyomás, ami miatt a legtöbben inkább csendben maradnak. Szerinte nem véletlen, hogy Csongrád megyében nincs is képviselet a szakszervezetnek, ott is komoly nyomásnak vannak kitéve az emberek. A legtöbben pedig megrettennek az ilyesmitől.

Ő a vezetőséggel és a többi szakszervezet taggal próbálja elmagyarázni, hogy ha minél többen vannak, annál komolyabb eredményeket tudnak elérni. Hozzáteszi, a MOMSZ vezetősége teljes mértékben független, akkor is próbálnak segíteni, ha olyan Bajtárs kerül bajba, aki nem is a szövetség tagja.

Kérdésünkre, hogy mi most a legsürgősebb megoldandó feladat a mentőszolgálatnál, azt mondja, a bérek közötti különbségeket kellene megszüntetni a különböző régiókban. Békés megyében a kollégák kevesebbet keresnek az országos átlagnál, ez mindenképpen megoldandó feladat.

„Nagyon szeretném, ha senkinek sem kellene másodállást vállalnia ahhoz, hogy meg tudjon élni. Én például Gyulán, a városi ügyeletnél és a koraszülött mentőknél is sofőrködöm.”