Peresztegi Andrea: A csodát a bajtársaim viszik véghez
A MOMSZ Fejér megyei vezetője szerint a mentődolgozók legnagyobb gondjai között az alacsony bérezés, a munkaruhával kapcsolatos problémák és a megbecsülés hiánya szerepel. A mentésirányító az egész rendszeren változtatna és jobban tájékoztatná az embereket a segítséghívás módjáról. A szakszervezeti vezetőket bemutató sorozatunk folytatódik.
„Na, ezt jól csináltad!”
„Szeretem a munkám, bár egyre nehezebb. Sokat romlott a mentőhívási morál, az emberek gyakran fenyegetnek és minősíthetetlenül beszélnek a vonal másik végén, ez különösen stresszessé teszi a műszakot. Szinte diagnózist kell felállítanunk a bejelentés alapján, majd ennek megfelelő mentőkocsit küldenünk, ha a kapacitás egyáltalán engedi. 24 órás műszakban dolgozom, de így kevesebbet kell egy hónapban utaznom” – mondja a MOMSZ Fejér megyei vezetője.
Peresztegi Andrea 1992 óta dolgozik az Országos Mentőszolgálatnál (OMSZ), a végzettsége E kategóriás mentőszakápoló. 2006-ig Dunaújvárosban volt szolgálatvezető. A központosítás után Székesfehérvárra került, ahol azóta is mentésirányítóként segít az embereken.
„A Bajtársak legnagyobb gondjai közé a munkabérezés, a munkaruha, a megbecsülés elmaradása tartozik. Nem feledkezhetünk meg a munkáltató folyamatos negatív visszajelzéseiről sem, a dicséret sajnos nem igazán tartozik az OMSZ profiljába. Pedig mennyivel jobb lenne úgy dolgozni, hogy néha azt mondják, na, ezt jól csináltad” – húzza alá Peresztegi Andrea.
Mint mondja, MOMSZ Fejérben a többi kisebb megyéhez hasonlóan sajnos alacsony létszámmal van jelen. Ennek okát abban látja, hogy az OMSZ házi szakszervezetének képviselője igen elhivatott volt, az új dolgozóknak azt mondta a felvétel után, hogy kötelező belépni. Ez még a MOMSZ megalapítása előtti időkben volt inkább jellemző, aki akkor belépett, az jó eséllyel ott is maradt. Igaz, hogy érdemi segítséget nem nagyon kaptak az évek alatt, de ez sem motiválja őket a váltásra, annak ellenére, hogy mindig arra panaszkodnak, magas a tagsági díj. Pedig a MOMSZ teljeskörű jogi védelmet, biztosítást, különböző anyagi kedvezményeket nyújt csupán havi 900 forintért.
Peresztegi Andrea szerint motiválni azt lehet, aki változtatni akar. Mindenkinek magának kell belátni, hogy jó helyre teszi le a voksát, ha MOMSZ-ot választja. Az érdekképviselet vezetője mindig elmondja, hogy mit tudnak nyújtani, miben segítenek, ha kérik tőlük. A döntést azonban az adott kolléga hozza meg. Ő csak remélni tudja, hogy minél több Bajtársnak nyújthatnak majd széleskörű segítséget.
Az egész rendszeren változtatni
„Ha rajtam múlna, az egész rendszeren változtatnék, például nagyobb hangsúlyt fordítanék a helyes mentőhívásról szóló tájékoztatásra. A televízióban, a rádióban, az újságokban, minél több felületen hirdetném ezt. Megpróbálnám elmagyarázni az embereknek, hogy miért kérdez annyit a mentésirányító. Sok szó esett róla korábban is: iszonyú fontos lenne a normális bérezés, a szakmai elismerés. Bevezetném a 15 forintos útiköltség-térítést, most kilencet kapunk minden kilométer után. A 10 százalékos plusz fizetésemelést a mindenkori alapilletményhez igazítanám.
Az E kategóriás ápolóknak egységesen megadnám az 5000 forintos bérkiegészítést. Ezt jelenleg sajnos nem kapja meg mindenki. Megoldanám a munkaruha tisztításnak kérdését, jelenleg ugyanis sajnos otthon mossák maguk után a vonulók. Rendszeres továbbképzéseket szerveznék, amik inkább a tapasztalatcserére, tanulságokra építkeznének. Bővíteném a kocsiparkot is” – mondja a Bajtársnő.
Arra a kérdésünkre, hogy mi a legnagyobb élménye a szolgálatból, azt mondja, mentésirányítóként közvetlenül nem találkozik a beteggel, de 27 év alatt sok jó és rossz esete is volt.
„Kiemelni közülük nem tudok egyet sem, mert én csak elkezdem a folyamatot, a csodát a Bajtársaim viszik véghez a helyszínen. Az érdem övék.”
