„Újra értelmet kell adni a Bajtárs fogalmának”
Beszélgetés Illés Istvánnal, a MOMSZ alelnökével
A leggyorsabban mentőápolókat és gépkocsivezetőket kellene pótolni ahhoz, hogy zavartalan legyen az ellátás. A MOMSZ alelnökének közel 30 éves karrierjéből a legszebb emléke egy szilveszteri, éjszakai szülés levezetése.
Égető munkaerőhiány
– Gyakran elhivatott, nagy tapasztalattal rendelkező kollégák hagyják el a pályát az anyagi és erkölcsi megbecsülés hiánya miatt. A létszámhiány további terheket ró a pályán maradókra – mutatott rá a MOMSZ alelnöke arra, hogy többek között milyen problémákkal küzdenek a mentődolgozók.
Illés István Salgótarjánban, a megyei állomáson dolgozik mentésirányítóként több mint egy évtizede. Mentésvezetőként a betegutakat és a mentést szervezi Nógrád megyében. Előtte kivonuló mentőápolóként segített az embereknek. 28 éves szolgálat alatt megtapasztalta mindkét terület nehézségeit és szépségeit is.
– A legszebb emlékem, amikor levezettem egy szülést mentőkocsiban a 90-es évek közepén, szilveszter éjjelén. Azért annyira emlékezetes, mert abban az évben ő volt az első megszületett baba Magyarországon. A kivonuló mentőmunka egész embert kíván. Nem könnyű feladat, ahogy a mentésirányítás sem az. Igen megterhelő, stresszes feladat, egyszerre több eseményt kell kezelni, megosztott figyelmet igényel. Többek elvárásainak is meg kell felelni: a kivonulóknak, a kórháznak, a betegeknek, a társadalomnak. Ez pedig hatalmas koncentrációt igényel. Mindkét munkakört kedvelem, ezért is rossz látni azt, ami történik a hivatásunkkal – mondta Illés István.
Rossz történelmi hagyaték
Illés István szerint a szakszervezeteket a rossz történelmi hagyaték miatt ítélik meg negatívan a Bajtársak és általában a magyar emberek. A legrégebben, évtizedek óta működő mentő érdekképviselet csak a munkáltató házi szakszervezeteként funkcionál. Az alelnök hangsúlyozta: a MOMSZ a 2012-es megalakulása óta már elérte azt a taglétszámot, amivel ez a házi egyesület rendelkezik. Azért nem többet, mert ha elhangzik a „szakszervezet” szó, sokan rossz szervezetre gondolnak, nem differenciálnak. Megszokták, hogy a tagság pusztán csak a tagdíjfizetéssel egyenlő.
– Pedig már létezik egy harcos szakszervezet, ami valóban az emberek érdekeit képviseli. Azon is dolgozunk, hogy minél többen megismerjenek bennünket. A lehető legtöbb csatornán igyekszünk eljutni a Bajtársakhoz. Napi szinten foglalkozunk a kollégák gondjaival, számtalan esetben sikerül egy-egy ügyet megnyugtatóan rendezni. Ez legtöbbször a háttérben, csendben folyó munka, csak az érintettek tudnak róla. Gyakran keresnek minket döntéseiket megelőzően jogi tanácsért, kikérik véleményünket, mert egyre többen érzik, hogy számíthatnak ránk. Ez mindinkább gyakori. Időnként már az is elég a megoldáshoz, ha kiderül: a MOMSZ-hoz fordult a dolgozó. Már változik is hozzáállás! Egy szakszervezet ereje a tagságában rejlik. Egyéni érdekképviselet a munka világában nem létezik. Azt kell megérteni, hogy ÖSSZEFOGVA hatalmas erőt jelentünk. Másra nem számíthatunk. Értelmetlen egy olyan szervezethez tartozni, amelyik csendben kiszolgálja a munkáltatót. A MOMSZ a valódi érdekképviselet! Ezt egyre többen értik meg – mondta az alelnök.
Illés szerint a Bajtársak között jelenleg egyfajta morális válság, csalódottság uralkodik. Korábban a mentőszolgálat kiváló hírnévnek örvendett, a bajtársiasság mögött volt valódi tartalom. Mindig számíthattak egymásra, segítettek a másiknak. Jelenleg azonban ilyesmire gondolni is alig lehet, hiszen mindenki másod- és harmadállásban dolgozik, senkink sincs ideje, így a kapcsolatok kezdenek kiüresedni. Az alelnök szerint fontos, hogy ezen is tudjanak változtatni.
Életpályamodell és kollektív szerződés
Javítani szeretnének a társadalmi megbecsültségen is, hiszen míg korábban sosem vegzáltak vagy támadtak meg mentődolgozókat, ez mára sajnos megváltozott. Illés István hangsúlyozta, a mentődolgozók munkája mindig a háttérben zajlik: névtelenül, csendben tevékenykednek. Hiszen a legtöbb ember, akinek segítenek, nem is tudja, kiktől érkezett a segítség.
A MOMSZ alelnöke szerint a munkáltató, az Országos Mentőszolgálat mára egyfajta kirakatcéggé vált. Azt például, hogy a Bajtársak új munkaruhát kaptak, úgy tálalják, mintha valamiféle jutalom lenne. Kiemelte, éveken keresztül maguknak fizették a ruhákat, mostanra sikerült elérni a változást. Pedig ennek, ahogy a gyógyszereknek és a működő gépjárműveknek, evidenciának kellene lennie. Felháborítónak tartja, hogy ezt valamiféle ajándékként tálalják, ezzel legitimáljak a hatalom munkáját.
– Dolgozunk a kollektív szerződésen is, amelyben a jelenleginél több juttatást, korrekt munkavállalói és munkáltatói viszonyt rögzítenénk. Készítünk egy életpályamodellt is, mivel a Bajtársak számára kiszámítható jövőt kell felmutatni. Céljaink között szerepel egy fegyelmi szabályzat, valamint egy mentőetikai kódex létrehozása is. A mentődolgozók kezében naponta halnak és születnek emberek, a tisztelet és a megbecsültség jár nekik, ezt is szeretnénk elérni! Meggyőződésem, hogy ha összefogunk sikerül – jelentette ki az alelnök.
