„A mentőknek továbbra is pluszmunkát kell vállalniuk, hogy ki tudják fizetni a számláikat”
A Magyarországi Mentődolgozók Szövetségének (MOMSZ) tisztségviselőit bemutató sorozatunkban ezúttal Papp Ágnessel, az Észak-magyarországi területért felelős Bajtársnővel ismerkedhetünk meg.
„Mostanában nem túl nagy a szakszervezetekbe vetett bizalom, ezen javítanunk kell. Sokan azt sem tudják, mivel foglalkozik egy szakszervezet, milyen lehetőségeket nyújt. Ezen változtatunk, az embereknek, jelen esetben a Bajtársaknak tudniuk kell, hogy mindig van, aki a hátuk mögött áll, akire számíthatnak” – mondja Papp Ágnes, a MOMSZ Észak-magyarországi régióvezetője.
A mentőtiszt szakszervezeti feladatai közé többek között a többi régióvezetővel és megyei vezetővel való kapcsolattartás tartozik, egyeztet az állomásvezetőkkel, ha egy kolléga hozzá fordul. Mint mondja, minden esetben igyekszik megkönnyíteni a kommunikáció a felek között.
Hangsúlyt fektet a tagtoborzásra is, hamarosan mindhárom megyében, Hevesben, Nógrádban, valamint Borsod-Abaúj-Zemplénben is kijelül egy-egy napot, amikor fogadóórát tart. Papp Ágnes 2007-ben került az Országos Mentőszolgálathoz, előtte nyolc évig ápolóként dolgozott. Volt állomásvezető, tehát képviselte a munkáltatói oldalt. A mentőtiszti munka mellett jelenleg jogot hallgat. A megalapítása óta tagja a MOMSZ-nak, de mostanra jutott el odáig, hogy maga is szeretné erősíteni a szakszervezet ütőképességét.
„Úgy gondolom, hogy ez a sokirányú tapasztalat nagyban segítheti a szakszervezeti tevékenységemet, szeretném minél több Bajtársamat megvédeni és jobbá tenni a körülményeit. Ha valakinek fegyelmi tárgyalása van, akkor is számíthat ránk, minden jogi támogatást igyekszünk megadni” – halljuk Papp Ágnestől.
Szerinte a legnagyobb gondot manapság a juttatások rendszere és a bérezés jelenti erről mindenképp tárgyalniuk kell a munkáltatóval minél előbb. Szerinte fontos lenne az erkölcsi megbecsülés is, ami szintén elmarad mostanában. Történtek ugyan bérrendezések, módosítottak a bértáblán, de, mint mondja, körülbelül most tartanak ott, hogy nem az átlag alatt keresnek a mentődolgozók.
„A törvényalkotó azt szeretné elérni, hogy kipihent legyen a dolgozó, ezért korlátozta a munkával tölthető órák számát tavaly. Ez azonban nem vezetett eredményre. Továbbra is muszáj mindenkik pluszmunkát vállalnia, mert bizony a legtöbb Bajtársnak állandó gondot jelent a számlák befizetése. Van a bajtársak között temetkezési vállalkozó, sírköves, kútfúró, favágó, fogorvos, vízvezetékszerelő, betegszállító, de még sorolhatnám. Valahogy mindenki igyekszik megélni. Pillanatnyilag egy mellékállásom van, de előfordult, hogy négy-öt helyen dolgoztam egyszerre. Most éppen donorvizsgáló vagyok egy vérplazmacentrumban” – mondja Papp Ágnes, aki szerint az lenne a cél, hogy senkinek se kelljen ilyen munkákat vállalni.
Édesapja 40 évig dolgozott mentő szakápolóként, így gyerekkorában szenvedélye lett a mentőzés, ami, mint mondja, úgy tűnik, sosem fog már alábbhagyni.
