Egyre nehezebb a mentésirányítók helyzete
Egyre nehezebb a mentésirányítók helyzete, mert nem védi őket jogi háttér, egyre kevesebben vannak, megnőtt a feladatszám, és hihetetlenül sok stresszel kell megküzdeniük. A MOMSZ tisztségviselőit bemutató sorozatunkban ezúttal Barankai Erzsébettel, a szervezet titkárával beszélgettünk.
„A dolgozókból hiányzik a bizalom, nem hiszik azt, hogy ha szakszervezeti taggá válnak, akkor valaki védi őket, segíti, ha bajba kerülnek. Sokszor hallom, hogy az új egészségügyi jogviszony létesítése óta úgysem tudja őket senki megvédeni. Ez sajnos általános hozzáállás, rossz beidegződés Magyarországon a szakszervezetekkel kapcsolatban – kezdi a szövetség megítélésével kapcsolatos legnagyobb problémával Barankai Erzsébet, a MOMSZ titkára.
Szerinte a szakszervezeteknek másképp kellene működniük, a legtöbb valójában a munkáltatót, nem a munkavállalót képviseli. A dolgozóknak rosszak a tapasztalataik, a MOMSZ azonban igyekszik megismertetni velük a jó példát, jogi hátteret biztosít. Ez egy olyan munkakör, ahol többször fordulhat elő jogorvoslatot igénylő eset.
Mint hangsúlyozza, ehhez hozzátartozik az is, hogy nem szabad elfelejteni: a munkavállóknak is vannak kötelezettségei, a munkaadó joggal várja el a becsületes, legjobb tudás szerinti munkavégzést, a folyamatos fejlődést. Hozzáteszi, a nehéz munkakörülmények ellenére is meg kell próbálnunk munkánkat legjobb tudásunk szerint végezni, mert emberéletekről van szó.
A Bajtársnő egyébként jelenleg az élet- és balesetbiztosítást intézi az ország egész területén a MOMSZ tagjainak. Természetesen sok mással is fordulnak hozzájuk, ők pedig igyekeznek mindenkin segíteni.
„Nem az a cél, hogy a munkáltatóval szembe menjünk, fölösleges konfliktusokat keresve. Ugyanakkor fontos lenne, hogy ezt az embert próbáló munkát mindenki biztonságos, nyugodt körülmények között végezhesse, úgy hogy mindkét fél betartja a rájuk vonatkozó szabályokat, előírásokat. Nem mindenki ismeri az ebben rejlő lehetőségeket, pedig csak el kell olvasni a honlapunkon található, erről szóló tájékoztatást. Azt veszem észre, hogy sokan nem néznek utána a saját lehetőségeiknek sem biztosítás, sem pedig más probléma terén, elfogadják az adott problémával járó hátrányokat. Ezen hozzáálláson a szakszervezet nem tud segíteni. Igyekszünk felkelteni a dolgozók figyelmét, tenni azért, hogy átmenjenek ezek az üzenetek ” – mondja.
A mentésirányítóként dolgozó Erzsébet szerint a Covid miatt két csoportra szakadt az ország. Az egyik az a típus, aki ha nincs panasza, akkor is kórházba akar menni, és hívja a mentőt. A másik réteg pedig az, aki ha életveszélyes állapotba kerül, akkor sem kér segítséget.
A mentésirányítókat azonban nem védi őket jogi háttér, nincs rendezve ez a kérdés. Mást nem tehetnek, minthogy végig mennek egy kérdezési protokollon, de ha valaki a fejébe vette, hogy kórházba akar kerülni, attól jelenleg gyakorlatilag lehetetlen megtagadni a kivonulást. A gondokat fokozza a magyar lakosság egészségkultúrája, mert sokan akkor is mentőt hívnak, amikor nincs indoka a mentők beavatkozásának. Szerinte sokkal tudatosabbá és tájékozottabbá kellene tenni őket ezzel kapcsolatban.
„Ez egy nehéz, stresszes szakma, mentálisan és fizikálisan is igénybe veszi a szervezetet. A mentésirányítók és a kivonuló állomány munkája egyaránt fontos. Amikor egy súlyos állapotú beteghez kérnek segítséget, a sikeres életmentéshez mindkettőjük fegyelmezett munkájára, szakmai hozzáértésére van szükség . Egyik sem kevesebb a másiknál, csapatmunka, mely a bajba jutott ember életéért folyik. A sikerben mindkét fél munkája, tudása, benne van, még akkor is, ha a mentésirányító munkája láthatatlan.
A sok nehézség ellenére a MOMSZ titkára imádja ezt a munkát, mert kihívást jelent, azonnal, nagy felelősséggel kell reagálni. A gyakran méltatlan körülmények ellenére mindenki próbálja becsületesen, mindenkit segítve ellátni a feladatát, sokszor emberfeletti erőfeszítések árán.
