„Hiába nőtt valamelyest egy év alatt a fizetésünk, az infláció miatt ugyanott tartunk, mint tavaly”

Mentő gépkocsivezető és ács. A legnagyobb problémának azt tartja, hogy minden Bajtársnak
másodállást kell vállalnia továbbra is. Kozsán Péter, Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye
régióvezetője szerint a MOMSZ mindig ott áll a kollégák háta mögött, hogy jogi segítséget
nyújtson.  

„Sok igazságtalanságot láttam a pályám kezdete óta, ezért léptem be a szakszervezetbe, már a
MOMSZ alapítása óta tag vagyok. Működik egy másik szakszervezet, de feléjük hiába tolmácsoltunk
bármit, nem léptek semmit, semmilyen irányba. Pedig személyesen is találkoztam a vezetőjével, de
még ígéretet sem kaptam semmire. A MOMSZ pedig igyekezett mindenre megoldást találni,
mindenben támogatni bennünket” – mondja Kozsán Péter arról, miért lépett be a kezdetek kezdetén
a Magyországi Mentődolgozók Szövetségébe.

Hozzáteszi, a szövetség jogi hátteret ad, garantálják hogy valaki mindig álljon Bajtársak mögött – ez a
legfontosabb feladatuk. Nem az a cél, hogy áskálódjanak, konfliktust keressenek, hanem az, hogy
biztosítsák mindenkinek az érdekképviseletet és jogi védelmet, aki hozzájuk fordul.
2002 óta mentő gépkocsivezető, eleinte Szombathelyen dolgozott, 17. éve teljesít szolgálatot
Vasváron. Sokáig megyei vezetőként segítette a MOMSZ munkáját, a tavaly év végi átalakítások
alkalmával régióvezető lett.

„A Bajtársak leginkább azzal fordulnak hozzánk, hogy nem kapták meg azokat a pénzeket, amik
járnának nekik, nem érkezik időben, például a Covid-táppénz. Sokaknak most érkezett meg a tavaly
novemberi-decemberi járandóságuk, ez megengedhetetlen. Jó lenne, ha nem kellene másodállást
vállalnunk, ahhoz, hogy tisztességesen meg tudjunk élni. Én például ácsként dolgozom
mellékállásban, de orvosi ügyeleten is volt munkám. Sajnos ezzel a családomtól veszem el az időt.
Kénytelenek voltak megszokni ezt a helyzetet, annál is inkább, mert a feleségem szintén
egészségügyben dolgozik” – mondja Kozsán Péter.

Szerinte hiába emelték valamelyest a béreket, minden szektorban emelkedtek kicsit a fizetések, az
infláció pedig jelentősen nőtt. Körülbelül ugyanott tartanak, mint tavaly, az emelések
előtt. Állományon belül is van feszültség, a gépkocsivezető például kevesebbet keres egy ápolónál.
„Pedig a mentés csapatmunka, a gépkocsivezetők felelőssége is hatalmas. A betegért, a velünk
vonuló Bajtársakért és persze magunkért is felelünk, ha egyszer hibázunk, ott nagyon nagy baj
történik. Ha esetleg úgy adódik, akár börtönbe is kerülhetünk. Erről az egészről természetesen nem
az ápoló Bajtársak tehetnek” – folytatja a régióvezető.

Elárulja, húsznál is több, pályán eltöltött év után már ritkán igazán stresszes munka közben, pedig
eleinte minden vonulás gyomorgörccsel telt. Mint mondja, teszi a dolgát, minden feladat jön
automatikusan, amiket igyekszik legjobb tudása szerint teljesíteni. Ahhoz azonban, hogy ez így
működjön, és ne vigye haza a munkát, sok évnek kellett eltelnie. Azért így is vannak esetek, amik
megviselik az embert. Ha például gyermeket vagy közeli ismerőst kell szállítani.  
Kérdésünkre, hogy mi tartja még a mentőszolgálatnál, az mondja, ez a munka megmérgezi, függővé
teszi az embert. A siketörténetek, bravúros mentések mindig előrébb viszik.